4. rész

                                             

Madarak csicsergésére ébredtem. A meleg tavaszi nap besütött az ablakomon. Lágy sugarai arcomat simogatták. Csodálatos és megnyugtató érzés volt. Percek óta fekhettem már ott, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemem és Donghae guggolt az ágyam mellett.

-Jó reggelt napfény! –nevettet

-Jó reggelt! Nem is hallottam, hogy bejöttél.

-Ez volt a célom! –nyomott puszit a homlokomra. –Egyébként látni akartalak munka előtt. Szeretnél velem reggelizni?

-Biztos jó ötlet ez? –kérdeztem aggódva.

-Ha az ELF-ekre gondolsz, akkor ne aggódj. –mosolygott. – Délig lefoglaltam egy egész kávézót.

-Előre gondolkodsz! –nevettem. –Mi lett volna, ha nem megyek el veled?

-Vagyis eljössz? –csillant fel a szeme.

-Még szép! –öleltem meg.

-Szuper! Akkor öltözz gyorsan! Fél 11-re az SM-nél kell lennem.

-Oké! –szálltam ki az ágyból.

-Kint megvárlak.

Adott egy apró puszit a számra és kiment. Beszaladtam a fürdőszobába, megmostam a fogam, majd megcsináltam a hajam és a sminkem. Visszamentem a szobába és betámadtam a szekrényem. Tényleg siettem, de annyi ruha között nehéz volt megtalálni amit keresek. Végül megtaláltam a kigondolt ruhadarabokat. Fekete csőfarmer, hosszú fehér póló, fekete magas sarkú és egy bőrdzseki.

Amikor készen voltam, kimentem a konyhába ahol Donghae és Jeong Eun beszélgettek.

-Hűűha! Fantasztikusan nézel ki! –forgatott körbe Hae.

-Köszönöm! –pirultam el.

-Indulhatunk?

-Persze

Megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé, majd amikor már lakáson kívül voltunk, az autója felé. Beültünk a kocsiba majd egymásra néztünk. Nyomott egy puszit a számra, amiből később mély csók lett. Lihegve szakadtunk el egymástól.

-Ne haragudj! –nézett a szemembe Hae

-Semmi baj! –mosolyogtam.

Aztán elindultunk. Donghae jobb keze végig a combomon pihent. 5 perc sem telt el és már meg is érkeztünk egy csendes környékre. Nagyon kevesen voltak az utcán.

-Innen gyalog megyünk. Nem gond? –nézett rám.

-Dehogy!

Kiszálltunk, Donghae odasétált mellém és megfogta a kezem.

-Mi lenne ha ma elmondanánk a fiúknak? Tegnap nem hagytak békén. Alig bírtam leszerelni őket.

-Oké! Mondjuk szerintem már maguktól is rájöttek. Mindegyikük hülye, de nem ennyire.

Ezen mindketten nevettünk.

-Én is hülye vagyok? –kérdezte kisfiús mosollyal arcán.

-A magad módján az vagy! –adtam puszit szájára.

-Nem vagyok én annyira hülye! Csak szerelmes! –csókolt meg.

Nem nagyon érdekelt, hogy az utca kellős közepén csókolózunk. Rajtunk kívül csak pár öreg néni ült a járda menti padokon.

-Szeretlek! –súgta a fülembe.

-Én is szeretlek! Nagyon!

-Gyere menjünk. –húzott magával.

Nemsokára megérkeztünk egy barátságos kis kávézóba. Felmentünk az emeletre, majd ott az erkélyre, ahol egy terített asztal várt minket.

-Ez gyönyörű!

Lenyűgözött a terítés is és a csodálatos kilátás.

-Gyönyörű? Melletted elenyésző. –ölelet át hirtelen hátulról.

-Ne túlozz!

-Én soha!

Ebben a pillanatban megjelent egy pincér.

-Jó reggelt! Mit hozhatok önöknek? A megbeszéltet?

-Igen, köszönjük! –válaszolt Donghae

Ezután tovább beszélgettünk. Később kihozták a reggelit amit jó ízűen megettünk.

-Ez nagyon finom volt köszönöm! – ittam meg az utolsó korty narancslevet.

-Én köszönöm, hogy eljöttél. Ezek után már biztos jó napom lesz. –mosolygott.

-Aranyos vagy.

-OMO! –nézett az órájára. –Mennünk kell mert elkésem!

-Rendben!

Sietve leszaladtunk a lépcsőn majd Hae a pincér felé fordult. Pénzt nyújtott át neki. Biztos voltam benne, hogy nem keveset.

Futólépésben elindultunk a kocsihoz. Amikor megérkeztünk gyorsan behuppantunk és már indultunk is.

-Hazavigyelek vagy az SM-hez? –kérdezte Donghae.

-Haza. Ma nem dolgozom.

Út közben Donghae most is a combomra tette a kezét. Néha a lábamat simogatta. Jó érzés volt.

Ezúttal sokkal rövidebb idő alatt tettük meg a távot.

-Este érted jövök és elmegyünk a Dorm-ba jó? –nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Oké!

Adtam egy puszit a szájára majd kiszálltam.

-Jó munkát! –mosolygtam.

-Köszönöm! Szeretlek Kicsim!

-Én is szeretlek! –azzal becsuktam az autó ajtaját és hátraléptem. Hae gyorsan elindult. Amikor már messze volt bementem a lakásba. Még jó, hogy vittem magammal kulcsot, mert Jeong Eun nem volt otthon.

Nagyon boldog voltam. Éreztem, hogy fontos vagyok Donghae számára és nem csak mese ez az egész. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egyszer megtörténhet.

Egy SMS.

…

Szia Kicsim!

 Sajnálom, hogy így lett vége ennek a randinak de tényleg sietnem kellett. Majd valahogy kárpótollak.

                                                                                              -Donghae-

Igazi főnyeremény ez a pasi. Úgy tökéletes ahogy van. És az enyém…