Madarak csicsergésére ébredtem. A meleg tavaszi nap besütött
az ablakomon. Lágy sugarai arcomat simogatták. Csodálatos és megnyugtató érzés
volt. Percek óta fekhettem már ott, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki
az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemem és Donghae guggolt az ágyam mellett.
-Jó reggelt napfény! –nevettet
-Jó reggelt! Nem is hallottam, hogy bejöttél.
-Ez volt a célom! –nyomott puszit a homlokomra. –Egyébként látni
akartalak munka előtt. Szeretnél velem reggelizni?
-Biztos jó ötlet ez? –kérdeztem aggódva.
-Ha az ELF-ekre gondolsz, akkor ne aggódj. –mosolygott. –
Délig lefoglaltam egy egész kávézót.
-Előre gondolkodsz! –nevettem. –Mi lett volna, ha nem megyek
el veled?
-Vagyis eljössz? –csillant fel a szeme.
-Még szép! –öleltem meg.
-Szuper! Akkor öltözz gyorsan! Fél 11-re az SM-nél kell
lennem.
-Oké! –szálltam ki az ágyból.
-Kint megvárlak.
Adott egy apró puszit a számra és kiment. Beszaladtam a
fürdőszobába, megmostam a fogam, majd megcsináltam a hajam és a sminkem. Visszamentem
a szobába és betámadtam a szekrényem. Tényleg siettem, de annyi ruha között
nehéz volt megtalálni amit keresek. Végül megtaláltam a kigondolt
ruhadarabokat. Fekete csőfarmer, hosszú fehér póló, fekete magas sarkú és egy
bőrdzseki.
Amikor készen voltam, kimentem a konyhába ahol Donghae és
Jeong Eun beszélgettek.
-Hűűha! Fantasztikusan nézel ki! –forgatott körbe Hae.
-Köszönöm! –pirultam el.
-Indulhatunk?
-Persze
Megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé, majd amikor
már lakáson kívül voltunk, az autója felé. Beültünk a kocsiba majd egymásra
néztünk. Nyomott egy puszit a számra, amiből később mély csók lett. Lihegve
szakadtunk el egymástól.
-Ne haragudj! –nézett a szemembe Hae
-Semmi baj! –mosolyogtam.
Aztán elindultunk. Donghae jobb keze végig a combomon
pihent. 5 perc sem telt el és már meg is érkeztünk egy csendes környékre.
Nagyon kevesen voltak az utcán.
-Innen gyalog megyünk. Nem gond? –nézett rám.
-Dehogy!
Kiszálltunk, Donghae odasétált mellém és megfogta a kezem.
-Mi lenne ha ma elmondanánk a fiúknak? Tegnap nem hagytak
békén. Alig bírtam leszerelni őket.
-Oké! Mondjuk szerintem már maguktól is rájöttek.
Mindegyikük hülye, de nem ennyire.
Ezen mindketten nevettünk.
-Én is hülye vagyok? –kérdezte kisfiús mosollyal arcán.
-A magad módján az vagy! –adtam puszit szájára.
-Nem vagyok én annyira hülye! Csak szerelmes! –csókolt meg.
Nem nagyon érdekelt, hogy az utca kellős közepén
csókolózunk. Rajtunk kívül csak pár öreg néni ült a járda menti padokon.
-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Én is szeretlek! Nagyon!
-Gyere menjünk. –húzott magával.
Nemsokára megérkeztünk egy barátságos kis kávézóba.
Felmentünk az emeletre, majd ott az erkélyre, ahol egy terített asztal várt
minket.
-Ez gyönyörű!
Lenyűgözött a terítés is és a csodálatos kilátás.
-Gyönyörű? Melletted elenyésző. –ölelet át hirtelen
hátulról.
-Ne túlozz!
-Én soha!
Ebben a pillanatban megjelent egy pincér.
-Jó reggelt! Mit hozhatok önöknek? A megbeszéltet?
-Igen, köszönjük! –válaszolt Donghae
Ezután tovább beszélgettünk. Később kihozták a reggelit amit
jó ízűen megettünk.
-Ez nagyon finom volt köszönöm! – ittam meg az utolsó korty
narancslevet.
-Én köszönöm, hogy eljöttél. Ezek után már biztos jó napom
lesz. –mosolygott.
-Aranyos vagy.
-OMO! –nézett az órájára. –Mennünk kell mert elkésem!
-Rendben!
Sietve leszaladtunk a lépcsőn majd Hae a pincér felé
fordult. Pénzt nyújtott át neki. Biztos voltam benne, hogy nem keveset.
Futólépésben elindultunk a kocsihoz. Amikor megérkeztünk
gyorsan behuppantunk és már indultunk is.
-Hazavigyelek vagy az SM-hez? –kérdezte Donghae.
-Haza. Ma nem dolgozom.
Út közben Donghae most is a combomra tette a kezét. Néha a
lábamat simogatta. Jó érzés volt.
Ezúttal sokkal rövidebb idő alatt tettük meg a távot.
-Este érted jövök és elmegyünk a Dorm-ba jó? –nézett rám
gyönyörű szemeivel.
-Oké!
Adtam egy puszit a szájára majd kiszálltam.
-Jó munkát! –mosolygtam.
-Köszönöm! Szeretlek Kicsim!
-Én is szeretlek! –azzal becsuktam az autó ajtaját és
hátraléptem. Hae gyorsan elindult. Amikor már messze volt bementem a lakásba.
Még jó, hogy vittem magammal kulcsot, mert Jeong Eun nem volt otthon.
Nagyon boldog voltam. Éreztem, hogy fontos vagyok Donghae
számára és nem csak mese ez az egész. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez
egyszer megtörténhet.
Egy SMS.
…
Szia Kicsim!
Sajnálom, hogy így lett vége ennek a randinak
de tényleg sietnem kellett. Majd valahogy kárpótollak.
-Donghae-
Igazi főnyeremény ez a pasi. Úgy tökéletes ahogy van. És az
enyém…
