4. rész

                                             

Madarak csicsergésére ébredtem. A meleg tavaszi nap besütött az ablakomon. Lágy sugarai arcomat simogatták. Csodálatos és megnyugtató érzés volt. Percek óta fekhettem már ott, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki az arcomat simogatja. Kinyitottam a szemem és Donghae guggolt az ágyam mellett.

-Jó reggelt napfény! –nevettet

-Jó reggelt! Nem is hallottam, hogy bejöttél.

-Ez volt a célom! –nyomott puszit a homlokomra. –Egyébként látni akartalak munka előtt. Szeretnél velem reggelizni?

-Biztos jó ötlet ez? –kérdeztem aggódva.

-Ha az ELF-ekre gondolsz, akkor ne aggódj. –mosolygott. – Délig lefoglaltam egy egész kávézót.

-Előre gondolkodsz! –nevettem. –Mi lett volna, ha nem megyek el veled?

-Vagyis eljössz? –csillant fel a szeme.

-Még szép! –öleltem meg.

-Szuper! Akkor öltözz gyorsan! Fél 11-re az SM-nél kell lennem.

-Oké! –szálltam ki az ágyból.

-Kint megvárlak.

Adott egy apró puszit a számra és kiment. Beszaladtam a fürdőszobába, megmostam a fogam, majd megcsináltam a hajam és a sminkem. Visszamentem a szobába és betámadtam a szekrényem. Tényleg siettem, de annyi ruha között nehéz volt megtalálni amit keresek. Végül megtaláltam a kigondolt ruhadarabokat. Fekete csőfarmer, hosszú fehér póló, fekete magas sarkú és egy bőrdzseki.

Amikor készen voltam, kimentem a konyhába ahol Donghae és Jeong Eun beszélgettek.

-Hűűha! Fantasztikusan nézel ki! –forgatott körbe Hae.

-Köszönöm! –pirultam el.

-Indulhatunk?

-Persze

Megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé, majd amikor már lakáson kívül voltunk, az autója felé. Beültünk a kocsiba majd egymásra néztünk. Nyomott egy puszit a számra, amiből később mély csók lett. Lihegve szakadtunk el egymástól.

-Ne haragudj! –nézett a szemembe Hae

-Semmi baj! –mosolyogtam.

Aztán elindultunk. Donghae jobb keze végig a combomon pihent. 5 perc sem telt el és már meg is érkeztünk egy csendes környékre. Nagyon kevesen voltak az utcán.

-Innen gyalog megyünk. Nem gond? –nézett rám.

-Dehogy!

Kiszálltunk, Donghae odasétált mellém és megfogta a kezem.

-Mi lenne ha ma elmondanánk a fiúknak? Tegnap nem hagytak békén. Alig bírtam leszerelni őket.

-Oké! Mondjuk szerintem már maguktól is rájöttek. Mindegyikük hülye, de nem ennyire.

Ezen mindketten nevettünk.

-Én is hülye vagyok? –kérdezte kisfiús mosollyal arcán.

-A magad módján az vagy! –adtam puszit szájára.

-Nem vagyok én annyira hülye! Csak szerelmes! –csókolt meg.

Nem nagyon érdekelt, hogy az utca kellős közepén csókolózunk. Rajtunk kívül csak pár öreg néni ült a járda menti padokon.

-Szeretlek! –súgta a fülembe.

-Én is szeretlek! Nagyon!

-Gyere menjünk. –húzott magával.

Nemsokára megérkeztünk egy barátságos kis kávézóba. Felmentünk az emeletre, majd ott az erkélyre, ahol egy terített asztal várt minket.

-Ez gyönyörű!

Lenyűgözött a terítés is és a csodálatos kilátás.

-Gyönyörű? Melletted elenyésző. –ölelet át hirtelen hátulról.

-Ne túlozz!

-Én soha!

Ebben a pillanatban megjelent egy pincér.

-Jó reggelt! Mit hozhatok önöknek? A megbeszéltet?

-Igen, köszönjük! –válaszolt Donghae

Ezután tovább beszélgettünk. Később kihozták a reggelit amit jó ízűen megettünk.

-Ez nagyon finom volt köszönöm! – ittam meg az utolsó korty narancslevet.

-Én köszönöm, hogy eljöttél. Ezek után már biztos jó napom lesz. –mosolygott.

-Aranyos vagy.

-OMO! –nézett az órájára. –Mennünk kell mert elkésem!

-Rendben!

Sietve leszaladtunk a lépcsőn majd Hae a pincér felé fordult. Pénzt nyújtott át neki. Biztos voltam benne, hogy nem keveset.

Futólépésben elindultunk a kocsihoz. Amikor megérkeztünk gyorsan behuppantunk és már indultunk is.

-Hazavigyelek vagy az SM-hez? –kérdezte Donghae.

-Haza. Ma nem dolgozom.

Út közben Donghae most is a combomra tette a kezét. Néha a lábamat simogatta. Jó érzés volt.

Ezúttal sokkal rövidebb idő alatt tettük meg a távot.

-Este érted jövök és elmegyünk a Dorm-ba jó? –nézett rám gyönyörű szemeivel.

-Oké!

Adtam egy puszit a szájára majd kiszálltam.

-Jó munkát! –mosolygtam.

-Köszönöm! Szeretlek Kicsim!

-Én is szeretlek! –azzal becsuktam az autó ajtaját és hátraléptem. Hae gyorsan elindult. Amikor már messze volt bementem a lakásba. Még jó, hogy vittem magammal kulcsot, mert Jeong Eun nem volt otthon.

Nagyon boldog voltam. Éreztem, hogy fontos vagyok Donghae számára és nem csak mese ez az egész. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egyszer megtörténhet.

Egy SMS.

…

Szia Kicsim!

 Sajnálom, hogy így lett vége ennek a randinak de tényleg sietnem kellett. Majd valahogy kárpótollak.

                                                                                              -Donghae-

Igazi főnyeremény ez a pasi. Úgy tökéletes ahogy van. És az enyém…

3. rész

Ez nagyon meglepett. Láttam már őt sírni, de tudtam, hogy ez most más. Nem tudtam mit mondani. Inkább simogatni kezdtem a vállát. Azt hittem lesöpri a kezemet a válláról, de nem így tett. A szemembe nézett, letörölte a könnyeit majd szorosan magához húzott. Egy idő után a hátát kezdtem simogatni. Talán már 3 perce is lehetett, hogy így ültünk ott a sötétben. Senki nem járt arra. Csak mi ketten voltunk. Kis idő után elszakadt tőlem és mélyen a szemembe nézett. Megbabonázott tekintetével.

- Mi a baj? –kérdeztem.

- Biztos tudni akarod?

- Ez nem kérdés! Hát persze! –feleltem.

- Sajnálom! –sóhajtott.

- Mit? Érthetően kérlek.

- Sajnálom, de én már… szóval… többet érzek irántad, mint barátság. Sokkal többet. –nézett maga elé. - És azért mentem el olyan gyorsan, mert nem akartam tovább hallgatni. Mármint biztos voltam benne, hogy a fiúk faggatni fognak az után, hogy azt mondtad, szerelmes vagy. Képtelen lettem volna tovább hallgatni. Tudom, hogy most valószínűleg vége a barátságunknak. Arról meg már egy ideje lemondtam, hogy a barátnőm légy. De ez a mai este után már biztos. –mondta szomorúan.

Némán ültem mellette. Nem bírtam semmi értelmeset kinyögni a számon.

- Nagyon fájna, ha más karjai közt látnálak. –folytatta.

-Ezt most komolyan mondod? –motyogtam.

-A lehető legkomolyabban.

-Ez most nagyon meglepett.

-Sajnálom! Csak ennyit tudok mondani. Beléd szerettem, és képtelen vagyok elfelejteni téged.

-És mióta érzed ezt? –nyögtem ki.

-Több mint fél éve.

Ahogy ezt meghallottam kipattantak a szemeim.

-Fél éve?? –kérdeztem.

-TÖBB, mint fél éve. –javított ki.

-És ezt még csak most mondod el?

-Féltem! –nézett a szemembe ismét. –És szerintem volt is miért.

Ebben a pillanatban odahajoltam hozzá és megcsókoltam. A csók elején éreztem rajta a meglepettséget, de aztán magához húzott és elmélyítette a csókot. Kis idő után elhúzta az arcát az enyémtől és a szemembe nézett.

-Szeretlek! –

-Én is szeretlek!

Ezt a csodás pillanatot a telefonom csörgése rontotta el.

-Kyu az. Fel kéne vennem. Aggódnak érted.

-Vedd csak fel nyugodtan.

-Oké! – nyomtam puszit a szájára.

-Szia Kyu! –szóltam bele a telefonomba.

-Szia Hyo Ri! Megtaláltad Donghae-t? –kérdezte aggódva.

-Igen, nyugi! Megtaláltam és minden rendben. –néztem rá Hae-re mire ő rám mosolygott.

-Szuper! És hol vagytok most?

-A külvárosi parkban.

-Gondolhattam volna. Donghae kedvenc helye. –nevetett. – Amúgy mikor jöttök?

-Ööm… szerintem van még mit megbeszélnünk.

-Rendben! Akkor, szia!

-Szia! –tettem le a telefont.

Donghae mosolyogva nézett rám.

-Most minek örülsz? –kérdeztem nevetve.

-Ez életem legjobb napja! Még jó, hogy örülök! –csókolt meg.

 Ez most egy apró kis csók volt, de szédítő.

-Nem sétálunk egy kicsit?

-De! Mehetünk. – álltam fel.

Ő is felállt majd megfogta a kezem és elindultunk. Kéz a kézben sétáltunk hosszú ideig. Közben már a csillagok is láthatók voltak a tiszta, kék égen.

Megálltunk. Odabújtam hozzám, erre ő is átölelt. Némán néztük a csillagokat.

-Lennél a barátnőm? –törte meg a csendet Donghae.

-Igen! Örömmel! –válaszoltam fülig érő mosollyal.

Megcsókolt. Ezúttal úgy, hogy alig bírtam megállni a lábamon. Ezt ő észre is vette, azért abbahagyta. Újra megölelt.

Ezután még órákig sétáltunk és beszélgettünk. Néha elcsattant 1-2 csók is.

-Már nagyon késő van. Mennünk kéne! – szólt Donghae.

-Igazad van. Menjünk!

Elindult a park kijárata felé. Odakísért a kocsimhoz, aminek nekidöntött majd megtámadta ajkaimat az övéivel. Így legalább nem tudtam összeesni.

Nagyjából 2 perc múlva abbahagyta és megölelt.

-Szeretlek! Alig várom, hogy holnap újra lássalak! –súgta a fülembe

Válaszként adtam egy cuppanósat a szájára.

-Vigyázz magadra az úton!

-Persze, hogy vigyázok! –mosolyogtam rá –De te is!

-Rendben! – nevetett.

-Aludj jól!

-Te is Kicsim!

-Szia!

-Szia! –Engedte el a kezem.

Kinyitottam a kocsim ajtaját majd behuppantam. Becsuktam az ajtót és elindultam. A visszapillantóból láttam, hogy Donghae még mindig a járda szélén áll. Már most hiányzott.

Pár perc múlva haza is értem. Beléptem a lakásba és becsuktam az ajtót. Alig 1 másodperc múlva, Jeong Eun már futott is ki a szobájából.

-Igazam volt vagy igazam volt? –kérdezte.

-Igazad volt! –feleltem.

-ÍÍÍÍÍ! –ugrott a nyakamba. Majd kiugrott a bőréből. Megmosolyogtam a reakcióját. –Akkor most együtt vagytok?

-Igen!

-Tudtam én! Ti egymásnak vagytok teremtve!

-Na azért csak lassan! –figyelmeztettem.

-Miért?

-Nem tudom, hogy ez meddig tart majd. Félek, hogy a média és a fanok tönkreteszik ezt köztünk. –sóhajtottam.

-Donghae nem fogja hagyni, hidd el nekem!

-Remélem igazad lesz.

-Nekem mindig igazam van!

-Chh… - forgattam meg a szemem. –Amúgy, hogy kerültél haza?

-Yesung hozott haza. Nagyon rendes srác! És olyan édes! – csillant fel a szeme.

-Yesung egy úriember! –nevettem. – Neked való.

-Miért?

-Kiegészítenétek egymást! Te lusta, ő nem.

-Kedves vagy, köszi!

-Ez az igazság! De ha nem bánod én most megyek aludni. Hosszú volt ez a nap.

-Csak neked! –kuncogott.

-Jó éjt!

-Jó éjszakát!

Bementem a fürdőbe és gyorsan letusoltam. Ezután a szobámba bebújtam a meleg takaró alá. Amint becsuktam a szemem, Hae-t láttam magam előtt. Ekkor megcsörrent a telefonom. Egy SMS.

,,Szia, Szerelmem! Még most sem hiszem el, ami ma történt, de nagyon próbálkozom. Félek, hogy csak egy álom az egész és reggel, amikor felébredek, ugyan olyan lesz minden, mint ma reggel. Egyébként a fiúk még nem tudják. Szeretném, ha ketten mondanánk el.

Aludj jól! Szeretlek!

                                                                                              Donghae ~ „

Egy mosoly kíséretében tettem vissza az éjjeliszekrényre a telefonom, majd újra behunytam a szemem és  elaludtam.

2. rész

Gondolkodás közben sikerült elaludnom. Amikor felébredtem, odakint már sötétedett. A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem a pontos időt. 6 óra. Semmi kedvem nem volt felkelni, de a Yesung-nak már megígértem a ma estét ezért nagy nehezen kikecmeregtem az ágyból. Megcsináltam a hajam és a sminkem majd felöltöztem. Amikor készen voltam belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy jól nézek ki. Kimentem a nappaliba, és láttam amint Jeong Eun a kanapén fekszik és valami értelmetlen műsort néz a TV-ben.

-Hát te hova készülsz? –nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Ha emlékezetem nem csal, Yesung ma meghívott mindkettőnket a Dorm-ba. És ha ŐLustasága nem haragszik, szeretnék indulni!  - mordultam rá, miközben a falnak támaszkodtam.

- Jó-jó megyek, már de miért vagy ilyen ingerült?

- Ne haragudj! Csak annyira idegesít, ami délután történt. Vagyis inkább az, amit mondtál Donghae-vel kapcsolatban. – válaszoltam gondterheltem, miközben lehuppantam a kanapéra, megilletődött barátnőm mellé.

-Szóval erről van szó! –nézett rám fülig érő mosollyal.  

-Nem vicces! –szóltam rá.

-Jó, bocsi! Tényleg nem az.

-El kéne felejtenem. –mondtam, miközben egy párnát szorongattam.

-Ilyen könnyen feladod?

-Szerinted mégis mit tegyek? Donghae idol. Én meg csak a stylist-juk. Hogy nézne már ez ki? –fakadtam ki.

-Mi az, hogy hogy nézne ki?! Mit számít mindez, hogyha szeretitek egymást?

-Szeretjük? Igen! Én őt! De ő engem?  Szép is lenne…

-Fogadjunk, hogy igazam van. – húzta fel a szemöldökét

-Mi? –néztem értetlenül.

-Donghae 1 hónapon belül el fogja mondani neked, hogy szeret.

-Hát te tiszta hülye vagy!

-Akkor is így lesz. De ha most nem haragszol, megyek átöltözni.

Ezzel el is tűnt a nappaliból. Míg egyedül voltam végig Ő járt a fejemben. Képtelen voltam rá, hogy akár egy pillanatra is másra gondoljak. A szemem előtt volt a tökéletes arca, a kidolgozott felsőteste és a fejemben hallottam lágyan csengő nevetését is, amit annyira imádok.

-Én kész vagyok. Indulhatunk! –jött ki a szobájából Jeong Eun.

Gyorsan elhessegettem csodás gondolatimat, majd megkerestem a kocsi kulcsot.  Mire megtaláltam, Eunnie már a ház előtt várt. Utánamentem, gyorsan bezártam az ajtót és elindultunk a kocsi felé. Egész úton csendben voltunk. Közben pedig rájöttem, hogy csak a vezetéssel tudom elterelni a gondolataimat Hae felől.

10 perc után megérkeztünk a fiúk lakásához. Felmentünk majd csengettünk. Sungmin nyitott ajtót.

-Sziasztok! Már vártunk titeket! Gyertek be! – invitált be minket jókedvűen.

Arcomra erőltettem egy mosolyt, - amit a mai nap folyamán ott is szeretnék tartani – majd bementünk. A fiúk a nappaliban ültek. Amint megláttak minket, mind felálltak és meghajoltak.

-Nehogy csak ott álldogáljatok! –húzott be minket LeeTeuk. – Üljetek le és beszélgessünk.

A következő másfél órában nagyon jól elvoltunk. Sokat nevettünk és végre olyan dolgokról is beszélgettünk, amik nem kapcsolódnak a bandához. Néha összetalálkozott a tekintetünk Donghae-val. De ilyenkor mindketten gyorsan elnéztünk valahova másfelé.

- Játszunk valamit! –kiáltott fel Eunhyuk.

-Mit? – kérdezte Shindong.

-Mondjuk olyat, hogy kijelölünk egy embert, akitől mindenki kérdez. Ha azt az embert már alaposan kifaggattunk, akkor mástól kérdezünk.

-De mindenki csak 1-et kérdezhet! –vágott közbe HeeChul.

-Jó! De ki legyen az első?

-Hyo Ri!  -nézett rám sunyin Siwon.

-Oké! –helyeseltek a többiek.

-Jéézus! Már félek! –suttogtam.

Kyu aki mellettem ült hallotta.

-Miért is? – nézett rám meglepődve.

-13 pasival vagyok körülvéve. Tuti, hogy nem úszom meg perverz kérdések nélkül. –sóhajtottam.

-Erre látod, mérget vehetsz! –nevetett Hyukie.

-Ki kezdi? –nézett körbe Sungmin.

-Természetes én, az értelmi szerző. De előbb üljünk körbe. –szólt Eunhyuk.

Gyorsan elhelyezkedtünk, majd az értelmi szerzőre néztem, az első kérdésre várva.

-Szóval! Ki a SUJU-ból a 3 legjobb pasi? –kérdezte.

-Húúha! – elsőnek durvább kérdésre számítottam.

-Passzolási lehetőség nincs! Muszáj válaszolni! –figyelmeztetett RyeoWook.

-Oké! Akkor az első Donghae, aztán Yesung majd LeeTeuk. –válaszoltam.

-ÓÓÓÓ! –kiáltottak fel. –Donghae de elvörösödtél! –nevettek.

Hae lehajtott fejjel mosolygott.

-Siwon te jössz! –szólt Jeong Eun.

-Én jövök! Kinek van a legszexibb szája a bandából? -kérdezte

-HeeChul! –vágtam rá.

- Most szerelmes vagy? – nézett rám HeeChul.

Meglepett a kérdés. Gyorsan körbenéztem és láttam, hogy mindenki kíváncsian engem figyel, Donghae viszont nagyon idegesnek tűnt.

-Igen. –suttogtam.

Amint kimondtam, Donghae felpattant, megfogta a kocsi kulcsát és eltűnt. A hatalmas ajtócsattanás után mind összenéztünk.

-Na ez most mi volt? –kérdeztem zavartan.

-Ha én azt tudnám… -válaszolt Sungmin.

-Most valami rosszat mondtam vagy mi?

-Nem tudom, de szerintem menj utána. –szólt Yesung.

-Oké!

Alig egy perc múlva már az autómban ültem és azon gondolkodtam, hogy hova is menjek mivel Donghae nem vette fel a telefont.

-Régen említette, hogy hova szokott menni, amikor szomorú vagy egyedül akar lenni. De már nem emlékeszem. Legalább 1 éve beszélgettünk erről.

Megpróbáltam visszagondolni arra a napra…

-A külvárosi park! –kiáltottam fel.

Amint eszembe jutott, már el is indultam. Csak remélni mertem, hogy jól emlékeztem.

10 perc után ott is voltam a park bejáratánál. Kiugrottam a kocsiból és gyorsan bementem. Donghae sehol se volt. Körbejártam az egész helyet, majd amikor már szinte feladtam megláttam valakit egy padon ülni. Sötét volt így nem láttam ki az. Közelebb mentem és csak akkor láttam, hogy Donghae ül ott. Leültem mellé és a vállára tettem a kezem. Ekkor ő rám nézett. Abban a pillanatban kihagyott egyet a szívem. Sírt…

1.rész

1.   rész

       

-Hyo Ri! Jó reggelt!  Mennünk kell dolgozni! – keltegetett Jeong Eun.

-Mmmmm! Hagyjál már! – dünnyögtem miközben a fejemre húztam a takarót.

-Még mit nem! Ma SUJU fantalálkozó. Ha elkésünk, kirúgnak! –mondta, majd lerántotta rólam a takarót.

-Jó jó! Csak 2 percet kérek!

-2 perc! Ha addigra nem leszel kint, rád borítom a reggelidet! – mordult rám Eunnie és kiviharzott a szobámból.

-Egy újabb hétfő reggel. Nagyon utálom!

 Mielőtt elaludnék, engedjétek meg, hogy kicsit meséljek magamról.

 Kwon Hyo Ri vagyok. A Super Junior stylist-ja  a debütálásuk óta. Az elmúlt 4 évben nagyon    jó barátok lettünk a fiúkkal. Főleg Yesung és Donghae azok, akikkel a legtöbb időt töltöm.  Hát igen. Donghae. Ő egy külön történet. De ezt majd később.

Aki pedig az előbb rám tört az Jeong Eun a lakótársam! Nemrég költözött ide ugyanis ő a SUJU új sminkese. Ma dolgozik először a fiúkkal. Nagyon bírom. Jófej és kedves csak ne lenne olyan, mint egy…-

-Hyo Riiiii! Már 3 perc is megvolt! –ordított rám a diktátor.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból majd kiballagtam a konyhába. Eunnie az asztal mellett állt. Nagyon csúnyán nézett rám.

-Lezuhanyozom! –mondtam, majd elfoglaltam a fürdőt. Gyorsan letusoltam, azután kimentem reggelizni. Leültem és megettem amit Jeong Eun készített nekem. Egész finom volt. Pedig azt mondta nem tud főzni. Miután végeztem elmostam a tányért. Felhúztam a cipőmet és lekapcsoltam a TV-t amit a lakótársam nézett.

-Yaaa! Ezt most miért csináltad? –vont kérdőre Eunnie.

-Te voltál annyira oda érte, hogy menjünk már. Akkor most gyere. –válaszoltam.

Morgott egyet, majd ő is felvette a cipőjét és beszaladt a szobájába a sminkes táskájáért.

-Mehetünk! –szólt.

Kimentünk a lakásból, majd a kocsim felé vettük az irányt. Beszálltunk majd elindultunk arra a helyre, ahol a fiúknak jelenésük lesz.

Szerencsére nem laktunk messze. Amikor megérkeztünk, gyorsan hátramentünk a fiúkhoz.

-Annyeonghaseyo! –álltak fel és köszöntek mind egyszerre.

Mi is ugyan ezt tettük.

-Fiúk, ő itt Jeong Eun az új sminkes. –mutattam be nekik barátnőmet.

-Sziasztok! Ööm.. szerintem kezdhetjük is. Ki lesz az első? –kérdezte.

-Majd én! –válaszolt Eunhyuk és beleült a székbe. Eunnie azon nyomban el is kezdte a sminkelést. Sietnünk kellett.

Amíg ő a fiúkat szépítgette én összeválogattam a ruháikat. Nem volt nehéz. Hasonló ruhákat kértek mind a 13 srácnak.

-Fiúk! Amíg a sminkre vártok igazán felöltözhetnétek! –szóltam oda a várakozó 5-nek. –Akik meg kész vannak, azokat már meg sem kérem! Nyomás!

Nagy nehezen felálltak és odajöttek a cuccokért. Hátramentek az öltözőbe, aminek nem volt ajtaja. Nem tudom már miért. Azt hiszem a BEAST tagok mentek neki egyszer…

1 perc múlva Donghae jött ki az öltözőből félmeztelenül. A kockás hasa és a széles válla láttán nyeltem egy nagyot. Kicsit bele is feledkeztem.

-Hyo Ri! –jött oda hozzám.– Tudnál adni egy nagyobb pólót?  Ez kicsi. –nyújtotta felém a világoskék ruhadarabot.

-Hyo Ri!! – integetett a szemem előtt. Kicsit megráztam a fejem, akkor láttam meg kezében a pólót, amit el is vettem tőle. Gyorsan kerestem neki egy nagyobbat. Ott helyben fel is vette majd rám nézett.

-Minden rendben? Olyan zavartnak tűnsz.

-Dehogy is! Minden oké! –hazudtam. Csak nem mondom el neki, hogy belefeledkeztem a kidolgozott felsőtestébe.

-Na ezt nem hiszem el! –nézett rám miközben elbűvölt gyönyörű szemeivel. –De ha nem akarod elmondani én nem erőltetem.

-Köszönöm!

-Donghae! Te vagy az utolsó! Gyere, kérlek! –szólt oda neki Jeong Eun.

-Mennem kell. Majd beszélünk. –ezzel be is ült a székbe.

10 perc múlva mindegyikünk készen volt. Nagyon jól néztek ki. Büszkén néztünk rájuk.

-Jó munkát végeztünk! –kiáltott fel sminkes barátnőm.

-Tökéleteset!

-SUPER JUNIOR! 1 perc és kezdünk! –jöttbe az öltözőbe a szervező.

A fiúk kimentek a színpadra és tették a dolgukat. Eunnie és én az öltözőben vártuk őket.

-Na ki vele! Látom, hogy tetszik neked! – nézett rám csillogó szemekkel.

-Mégis ki? Miről beszélsz? – vontam kérdőre.

-Jaaj ne játszd meg itt magad! Hát Donghae! Láttam, hogy nézel rá. Ne is tagadd!

-Ennyire feltűnő volt? –kérdeztem.

-Hát… kb. olyan mint karácsonyfa alatt a csokitojás. Szóval? Csak tetszik vagy több?

-Több! Sokkal több. –hajtottam le a fejem.

-Naaa most miért vagy így elkenődve? Ő sem úgy nézett rád, mint egy barát. Az is nagyon feltűnő volt.

-Ez hülyeség! Még ha így is lenne, ő Idol. Miért akarna velem járni? Tudod mit? Ne válaszolj! – szóltam, mikor már nyitotta a száját.

Ebben a pillanatban beléptek a fiúk. Átöltöztek majd leültek mellénk.

-Hyo Ri! –szólt Yesung. –nem lenne kedvetek ma este feljönni hozzánk a DORM-ba? Olyan régen beszélgettünk. Most bepótolhatnánk. Jeong Eun ez neked is szólt. Szeretnénk téged megismerni!

-Rendben! Tényleg nagyon régen beszélgettünk.

-Remek.! Akkor mi most megyünk is mert próbánk lesz! További szép napot!

-Nektek is!

Ezzel felálltak és elmentek.

Mi is elindultunk haza. Otthon bementem a szobámba, magamra zártam az ajtót és csak gondolkodtam!

 Olyan nehéz minden nap Donghae mellett dolgozni. Szeretem! De neki én csak barát vagyok! Hiába ártatom magam. Lehet, hogy este se kéne elmennem hozzájuk. De már megígértem.

 El kellene őt felejtenem. Az volna a legjobb. És a legnehezebb

Bevezető! :)

 Annyeonghaseyo!
 A nevem Lee Ho Ri. (Eredetileg Kwon Hyo Ri)

 A Super Junior stylist-ja vagyok. A tagok jó barátja és Donghae felesége. A következő történetben arról    olvashattok majd, hogy miként jöttünk össze és milyen próbákat kellett kiállni a szerelmünknek!
De, hogy ezt megtudhassátok, vissza kell mennünk sz időben 3 évet...

/ez a 3. ficim!  Nem vagyok profi de remélem tetszeni fog mindenkinek! :) /